Az ünnep, azon a nap leérettségizett Kate és Michael Helding tiszteletére rendeztetett, ők következtek a Helding tradíció folytonosságának megmaradásába, mely nem kívánság műsorként működött, hanem egy fajta törvény volt melynek mindenki alá kellett vetnie magát.
Mindenki ott ült a nagy nappaliba, mely majdnem az egész rezidencia földszintjét uralta, ahol a nagycsalád összeült a nappalit uraló hatalmas, időfogától kikezdet öregtölgyfa asztalhoz. Egyébként a háznak ezen becses része akár a többi, csak édesanyja által fényűzően megrendezet üzleti összejöveteleken népesedett be. Más estéken üresen, és a család hangulatához méltóan hidegen tátongott, sokszor azt az érzést keltve benne, mintha egy hatalmas medve lenne, aki az év legtöbb részét hibernálással tölti így őrizvén meg azon kevés alkalom emlékének melegét, mikor teljes pompába, fényárba köröskörül vidám, gondtalan emberek kis tömegét ölelheti össze évszázados falaival.
A hatalmas asztalt körül ülték a családtagok. Asztalfőn a család rangidős feje Pierce nagypapa ült jobbról, balról, pedig a fiai és lányai számszerit négyen 3 fia és a lánya aztán következtek a menyek és az egyetlen veje az unokái körébe. A nagypapa és három fia már befutott bírók voltak. A lánya is Broke Helding-Stanlay nagyon szép karriert befutott a három gyereke felnevelése mellett, akik közül kettő szintén már kis családdal büszkélkedhetett. De persze a három fiú is népes családdal büszkélkedhetett Kate és ikeröccse, James Helding a fiúk közül a legkisebb, utódoknak mondhatták magukat az unokák soraiba. Egy nagyobb fivérük volt Bross, ki szintén saját kis családjával foglalt helyet a nagy családi asztalnál, ki esedékes volt a kormányzói hivatal betöltésére az elkövetkezendő választásokon, ami már küszöbön állt. Egy kissé kilógott a dinasztiából a politikai beállítottsága miatt de ezt senki nem vette tőle rossz néven, főleg hogy a döntő szót az ilyen estekben amúgy is a nagypapa mondott ki, és neki meg a kedvenc unokája volt.
Kate ott ült születése óta megjelölt helyén, a nagypapával szembe, leszögezve őt tekintetével, próbálgatván előre látható reakcióját kiolvasni azokból a jéghideg szürke szemekből, majd ha közölni fogja döntését, hogy nem lesz hajlandó követni a hírhedt tradíciót.
Michael tudott csak titkos tervéről, aki nyakát behúzva sovány vállai közé mereven nézte az előtte levő asztalterítő mintázatát, mintha valami nagyon érdekfeszítő dolgot fedezett volna fel rajta. Kate háta mögött az impozáns kandallón egy nagyobb kupac levél hevert némely kibontva. Már tudta, hogy mi áll bennük, ezért nem is vette a fáradságot, hogy felbontsa, ellentétbe a bátyjával, aki halálra izgulta magát, hogy sikerül e bejutnia a Pincetowni ügyvédi karra, ahogyan a hagyomány kérte.
A nagy meleg ellenére jéghideg, merev volt az ebédlőben a hangulat. 16 év távlatában most is érezni vélte, ahogyan akkor végig futott a hátán a hideg. Szívből utálta azt a hivatalóságot azt a merevséget melynek családja rabja volt, mely akkor meghatározta mindennapi életét.
Közben a házvezetőnő felszolgálta az ételt a kötelezően elvárt ceremóniával együtt, ami egy ilyen neves családi esemény megkövetel. A szertartásosság volt az egyik fő jellegzetessége a Helding dinasztia mindennapi életének mely arra hivatott, hogy pótolja a mélyebb családi kötödést. Mély csend honolt a nappaliba, csak a tekintetekből értekeztek, hiszen a hagyomány azt kérte, hogy a rangidős családfej bonthatja meg a csendet. Igy mindenki illemtudóan várta a nagypapa első szavát, mely véget vethetett a kínos hallgatásnak.
-Ez a vihar előtti csend-szögezte le magába, -És mi ha az lesz?! -szegezte előre dacosan fejét, végig pásztázva tekintetével az összegyűlt ismerős arcokat.
-Rohadjanak itt az egészen, ha ennyire beskatulyázódtak. -lázadozott már magában.a testén sűrű egymásutánba váltakoztak a hőhullámok maguk után megannyi árulkodó veriték cseppet hagyván. Gyomra ökölnyire zsugorodott az izgalomtól.
Meg adatott a jel az evéshez, aztán nagypapa körülményesen megköszörülte a torkát, ünnepélyesen szemrevételezte a két unokáját ezzel is jelezvén a mai nap fontosságát. Kate nem szalasztotta el kapni azt a sokatmondó, tiszteletre parancsoló tekintetet, melyben mintha burkolt figyelmeztetést vélt volna ki olvasni, ami azt súgalta –Ne merj!!!
-Na nem kell úgy berezelni-csitítgatta magát-nem Isten csak egy vén trotty, aki azt képzeli, hogy ő a világ közepe és neki engedelmeskedik minden és mindenki.
Nem látta de érezte, hogy bátyja még jobban összehúzza magát, és legszívesebben eltűnne. Kételyek kezdtek feltámadni benne. Látta a testvére küszködését, aki tudott a döntéséről és halálra volt rémülve a nagyon közeli jövőt már sejtető történéséről, amihez nem kellett jövőbeli látás kézség se adottság. Szívesen megfogta volna a kezét bátorítás ként, mint ahogyan a kényszerkésztetés is meg volt benne hogy felálljon, és szétkürtölje szándékát csak, azért hogy véget vessen öccse szenvedésének és ő is, megszabaduljon a vallomás terhétől mely nyomasztva nehezedett rá mellére kegyetlenül megvámolva őt minden egyes levegővételnél.
-Nos kedveseim,…-fogott neki ünnepi bevezető beszédének Pierce nagypapa-…eltelt megint egy kis idő, egyeseknek lehet hogy kissé hosszú…- jelentőség teljesen megengedett egy sovány fénytelen mosolyt, mintegy jelezvén, hogy önmagára gondol - …megint két madárfiókát, röptetünk ki a családi fészekből.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.